Cikk elküldése Küldd el e-mailben a(z) Vers a hétre – Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre című cikket ismerősödnek! A levelet sikeresen elküldtük! Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket! "Nézz, Drágám, rám szeretve, / Téged találtalak menekedve / S ha van még kedv ez aljas világban: / Te vagy a szívem kedve. " Ezen a héten Ady Endre szerelmes versével a 125 éve született Boncza Bertára emlékezünk. "Nem tudtam, lesz-e szerepem, és ha lesz: milyen lesz ez a szerep az Ady életében? Ilyen, irodalomtörténetileg rendezett elképzelése az én jövőmnek soha nem volt. De ott, akkor semmilyen elképzelése sem lehetett a jövőmnek senkivel sem. Legkevésbé Adyval, akit nem is ismertem. " A romantikus és álmodozó Boncza Berta 1911-ben írt először rajongó levelet a Léda-szerelemből épphogy kigyógyuló Adynak, aki kezdetben hűvös és óvatos távolságtartással viszonozta az érdeklődést. A lumpolást szerette volna felváltani egy biztonságos kapcsolattal, otthonra és megértő asszonyra vágyott-e a költő? Az apai tiltás és a korkülönbség, valamint saját kételyei ellenére Ady Endre 1915-ben feleségül vette Boncza Bertát.
Kétféle szerelmi ellentétre épülő költemény, az egyik oldalon ott áll a "víg terem" a maga hangulatával, a másik oldalon megjelenik a boldogtalanság és úrrá lesz a rettenet. Majd a "sikoltó" zene elhalkul és csönd lesz. A forró örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen győz a feketeség, a szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbenek szét, a fenyegető elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerelmesekben. Nincs igazi szerelem, mert a boldogság mögött ott van a boldogtalanság. Lédával való szakítás első hírére valósággal ostrom alá vették levelekkel, a bele szerelmes nők. Az átlagos levélírók között feltűnt egy fiatal kislány, aki egészen más hangon szólt a költőhöz. Ő voltaképpen Ady távoli rokona volt, a neve Boncza Berta. Erdély nyugati részében él, a festői környezetű Csucsán. A költő 1914-ben látogatta meg először akkorra már fiatal úrnőt. Aggályai is támadtak, hogy okos dolog-e egy majdnem 20 évvel fiatalabb lányba beleszeretni. 1915-ben mégis megtartották az esküvőt és utána a csucsai kastélyban éltek.
A hat strófából álló, keretes szerkezetű versben egyszerre jelenik meg a szerelmes férfi vallomása a bukásával, legyőzöttségével számot vető költő önértékelésével. A bensőséges, intim hangvétel, a sorok nyugodt ritmusa, a versmondatok viszonylagos hosszúsága (egy szakasz egy mondat), a rímelés (a a x a), a hangszimbolika (pl. 2. versszakban) lassúvá, monotonná teszik a szöveget. Egy magát öregnek érző, beteg ember szavai ezek, akinek egyetlen menedéke fiatal kedvese. Nagy hangsúlyt kap a versben a beszélő elhagyatottsága, "öregsége", betegsége ( "Lázáros, szomorú nincseim"; "S nézz lázban, vérben, sebben"; 4. szakasz), a megszólító forma és a panasz szavai az ő személyét helyezik előtérbe. A számvetés-versek hagyományainak megfelelően szemben áll múlt és jelen, azonban a múlt nem pozitív ellenpólusa a jelenbeli állapotoknak. A sok "hajh, jaj, baj" felsorolás szójátéka a múlt "dicsőségét" is eljelentékteleníti, a múlt nem konkretizálódik sem tettekben, sem történésekben, csak keserű hivatkozások utalnak a "régi szép időkre" ("Búsan büszke voltam a magyarra"; " Egy Isten sem gondolhatná szebben, / Ahogy én gyermekül elképzeltem ").
E utolsó szerelmes verséből is kitűnik, hogy szerintem Csinszkában találta meg az igazi szerelmet, nem Lédában. Adynak nagyon szépek a szerelmes versei, szerintem főleg a Csinszka versek. kidolgozott érettségi tételek, érettségi tételek magyar irodalom
Ady Endre költészete: Csinszka-versek elemzése
A negyedik strófában elhangzó kérdés feltevésekor Ady a halálra gondol, de azt, hogy ez mikor következik be, nem tudja megmondani, ezzel a sors kiszámíthatatlanságára utalva. Az utolsó sorokban megnyugtatásként harmadszor is megjelenik az egymást fogó kezek és az őrző szemek képe. A második vers, a De ha mégis? címet viseli. Az olvasó úgy érzi, hogy ebből a címből még hiányzik valami, amire a választ csak a versben kapjuk meg. A vers a "drága, kicsi társhoz" (ezt a megszólítást három alkalommal is használja), vagyis Csinszkához írt egyfajta töprengés, hogy mi lesz kedvesével, ha majd meghal (Talán a címből is ez a szó hiányzik). A halállal ("szögek vernek") és a szerelemmel foglalkozó gondolatok mellett ebben a műben is megjelenik a háborús pusztítás ("a gyilkos, vad dúlás") képe. Négyszer fordul elő a "tarts meg" könyörgés, mely nemcsak a megmaradás, a túlélés vágyát fejezi ki, hanem az "igérő Mult", az emlékek megőrzésének vágyat is. A műre jellemző a rímgazdagság, hiszen a sorvégi rímek mellett sok soron belüli rím is felhangzik, továbbá a vers bővelkedik alliterációkban ("Tarts meg tegnapnak tanuságnak").
Ebben több szerelmes témájú vers is található, melyek közül talán a három legjellemzőbb az Őrizem a szemed, a De ha mégis? és a Nézz, Drágám, kincseimre címeket viselők. Mindhárom vers középpontjában Ady és Csinszka áll. Kettejük kapcsolatáról ír a szerelemben való együttlét, a háborútól való félelem és a halál közelségének szempontjából. Ezen három alapkérdésen túl több kapcsolat is van a versek között. Az első vers az Őrizem a szemed, mely az öregedő, egyre többet betegeskedő Ady szerelmi vallomása. A szerelmi szenvedélyen túl megjelenik a költő óvó, védő magatartása is a háború elől. Az egymást fogó kezek, és az egymásra néző szemek képe nyugalmat és biztonságérzetet áraszt. Az "őrző kéz" motívum jelentheti az örök szerelmet is, hisz házasság kötés előtt a férj megkéri a nő kezét, és ennek őrzése a szerelem őrzésére is utalhat. A második strófában megjelenik a háború képe, mely után a harmadik versszak - amely az első ismétlése - már nem nyújtja olyan biztosan óvó kéz és szem érzetét.
Léda asszony művelt, gazdag, nagyváradi zsidó családból származott, férje nagykereskedő. 1903-ban megkereste Ady-t, hogy magával vigye Párizsba. Ady otthagyta az újságot és elkezdett franciául tanulni és elutazott Lédával Franciaországba. Lédával való kapcsolata tele volt vitákkal, ellentmondásokkal. Igazi társat lelt benne, de soha nem lett igazán az övé, mert Léda a pénzt és a hírnevet választotta. A Héja-nász az avaron című verset 1905-ben írta és az Új versek kötetben jelent meg 1906-ban. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a jelképek, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást és gyötrelmes fájdalmat. A szerelmesek szimbóluma a héjapár. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember sajátos kapcsolatáról van szó, hanem szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. A költő leírja, hogy minden kapcsolat egy harc, egy ütközet: "Dúlnak a csókos ütközetek" A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba.